Zentai Tóth Béla: Vakmerőn

King Crimson: Islands felvétele után

1. oldal

"-Tegyél le, Félhold,
magam megyek úgyis már..."
Osztódik az Ég.
Jelet éget arcomon,
járok- kelek az áron.

Simul a Hajnal,
illatosan, ámítón
felszakít fényed...
Perzsel. Fogadjuk egymást
feltörő Világosság.

Te, ámító Nap!
Gőgös bérenced leszek,
kék, zajos Eső.
Elcsapjuk a Szélfúvást,
üldözzük az Elmúlást.

2. oldal

Űr peremén, üzenj nekem, s indulás,
Letaszítjuk a gáttalan Hírvivőt,
Vágóélen határtalan tisztulás,
Fogjunk neki, s tépjük széjjel az Időt.
Mindenségben mély kitöltőn tébolygok,
Nyomom követ, vonz ez a hely, s tesz bölccsé,
Emelek fenn új sorsdöntő Égboltot,
S arcod dísze, tiszta lelkem ötvözné.
Körpályánkat újra vágyom csiszolni,
Színre lépünk a megújult hírünkkel,
Űzlek-hajtlak, kizárt nekem inogni,
(S ki lennék én? Hallasz rólam félfüllel?)
Átfoglak a Sötét Anyag hullámán,
S igazodok időtálló ívpályán.

"- Összepakoltál?
Indulunk valahová?"
Égtájak felé!
Jelem, vágyam rád talál,
s mondd, vakmerőn tartanál?