Zentai Tóth Béla: Holdnyavalya
2022.05.02
L. Pirandello, Taviani testvérek után
Izzasztó nyáréj. Rejtőző tébolya sújt épp,
dermedt, hangtalan ég, környék. Ébreszt a
megérzés.
Légszomj fullaszt. Végtelen űr, csábít keze
végképp:
fák a tetők magasán felakadt kénsárga
sebészkés.
Bősz telihold - ráérőn átvillant - esze
megfejt:
"Hajjaj, elérlek! Munkád elfogy, sejtet a
rejtjel:
hívatom, elbánok lelkeddel. Nincs aki elrejt!"
Dráma: feszélyez a perc, égő színtéren, ej,
elnyel.
Átizzott emberhúst rángat a jéghideg, élő
csonkon. Szétpattant test és lélek.
Tusakodnak.
Rászolgált megtorlás. Önvád ráz. Belül él ő...
Pályáján megtűrt felhőcskék. Éj az övé csak...
- - -
...virrad. Színek lángjai, versek
hangjai...Érzed?
Mákonyos ébresztőt a Nap arca, bíbora hint el.
Várunk lelkesedő muzsikás, ó, hangszered
érjed!
Istenek arcai védenek, és Árkádia zöldell...