Véssey Ede: Tükör által homályosan

Amint rádtelepszik
súlyként a sötétség,
marcangolja lelked
megújuló kétség,

elveszted bizalmad
törékeny jövődben,
koholt érvekből font
gúzsokba kötötten.

De ne keseredj el,
tartsd meg emberséged,
hangzavarból szűrd ki
az igaz beszédet!

A felhőkön egyszer
áttör a napsugár,
a világ előtted
kitisztult fényben áll,

és ha szeretetet
öntesz szívből-szívbe,
tükör-homály nélkül
látsz majd színről-színre.