Várady Endre: Út a mennyországba
Egy gazdag hölgy,kit hajtott az érdek.
Pénze rengeteg, kincse
temérdek.
Bármit megtehet,bármit
megvehet.
Egy lépcsőt akart venni,hogy lássa
a mennyeket.
Azt gondolta,olyan nagyon
gazdag,
hogy pénzért lakója lesz a magasnak.
A világban, fényűzés ötlik szembe:
csillogást, divatot hirdetve.
De a szavak és divatok néha csalnak,
és nem biztos, hogy jót
akarnak.
Nézd, a tiszta forrás mellett egy
kismadár dalol.
Téged is vár már a szépség biztos
valahol.
Ha égre nézek, vágy ölel,
elmenni innen, messze fel.
Mint a fákról szálló pára.
Felmenni lentről a magasságba.
Mondják, hogy jön majd egy kegyes pásztor,
ki elvezet minket e világból.
S ha hajnalban nagyon
figyelsz,
zenét hallasz, örömre lelsz.
Fejedben már ott a dal, és harmónia ural.
A jó pásztor így üzeni, eljön téged megmenteni.
A szép hölgy felment hát az égbe.
Talpát égi lépcső érte.
Mi is majd egyszer feljutunk.
Bár kételyek övezik utunk.
Itt áll, mindnyájunk ismert hölgye,
s ha belenézünk a tükörbe,
őt látjuk, a felmenőt: erősen fénylő, örök nőt.
S míg feljut a lépcső tetejére,
elveszik minden kincse, pénze.
És ott fenn, az égi oltalomban,
önmaga tündöklik, aranyban.