Vajda József Gábor: Én és az ember -gondolatok a tükör előtt
2022.07.07
Ráncok
és szakáll és ritkuló haj,
-gőgösen
pusztuló, pusztító faj.
Izmok
és csontok és bőrön szemölcs,
-kegyetlen
gyilkos, de azt mondja bölcs.
Látom
a tükröm s mi mögötte van,
bűnöst
s a burkát, így látom magam.
Indokok
mögé bújt ádáz csalót,
ki
érdekből játssza el csupán a jót.
Fáradt
a lelkem és fáradt a szem,
bűnömet
érzem, de mégsem hiszem.
Vízgőztől
halványnak tűnő remény,
az
ember a bűnös és biztos nem én.