Szoby Zsolt: Tükörkép
2022.04.06
Miért várom még most is a csodát,
mely lehet, örökös hívság csupán,
hogy szívembe - talán utoljára
visszatér majd a régmúlt ifjúság?
Miért vágyom úgy most is annyira
a soha el nem csókolt csókokat,
melyek íze szám helyett agyamban
pusztán kósza, eltévedt gondolat?
S vajon miért keresem mégis ott
a még meg nem álmodott álmokat,
hol könnyfoltos párnák gyűrt ráncain
a nyomasztó múlt vádlón kárhoztat?
És miért nem mondhatom ki most már
az akkor ki nem mondott szavakat?
Mert az élet tükre elé álltam,
s megláttam benne önnön magamat.