Szakály Szilvia: A tükör homályában

Merre mereng
két szemed világa?
Merre jársz,
gondolat hullámán cikázva?

Előtted egy pohár bor,
mögötted képek,
arcodon könnycseppek,
a tükör homályában önmagadra révedsz.

Elszállt a nyár,
rohannak az évek,
ki szívednek kedves volt,
ma égi felhőn élnek.

Oly jó lenne,
vissza menni a múltba,
gyereknek lenni,
édesanyához bújva!

Dalolni, kacagni,
úgy, mint réges régen,
zöld mezőn feküdni,
bárányfelhőt nézve!