Strasser Nikolett: Tükör által homályosan
Tükör a teremben,
Ott állok vele szemben.
Érzem ott az élet benne,
De totál homály fedte.
Manapság a lét mostoha,
Gyötör a társadalom ostroma.
Látom a könnyeket a szemben,
Érzem a fájdalmat a megmaradt
sebben.
Látom az igazságot a hazugságban,
Érzem a lélek külső fájdalmát, a
szeretett álarcában.
Látom a bűnt a megbúvó szégyenben,
Nem vagyok elégedett, cseppet sem.
Világíts meg, még mindig homályos a
tükör.
Látom őt ki soha meg nem tőr.
Sok-sok ember, különböző véleménnyel.
Mit gondol másról nem mi döntjük el.
Van ki gyűlöl, van ki szeret,
Akad ki dicsér, akad olyan is, aki
kinevet.
Megfelelni itt senkinek nem lehet,
Jövök vagy megyek, de, bármerre
állok,
Úgy hiszem, talán jó úton járok.
Nem értem, még mindig homályos a
tükör.
Látom édesanyám mosolyát, szín
tiszta gyönyör.
Semmilyen üzenet nem lehet biztosabb
ennél,
Simogat a változás szele, üzenetet
mesél.
Köszönöm barátom, tudom, hogy jó
úton járom.
Teljes csendben ülök, nincs már mit
mondanom, az ég világon.
A terem tükrében a homály, így lett
immáron csak álom