Nagy Norbert: Nyála ezüsttel sodorja
2022.07.07
Nem
érint csak karcol
nem
repül épp csak ébred
légy
a monitor sarkán
zümmög
ez fáj és
nem
jönnek nem a szavak.
Túlfestettem
a képet a szívben
túl
sok a kék és túl sok arany
most
torokban dühöngő áradás
talán
zápor ami fojtogat
átkísér
az úton ismeri minden léptem.
Éjszakai
felhőkből facsartam magamnak ruhát
kívülről
talán jól öltözött
és
belül meztelen a váll a hát és a szív
halkuló
bárban hűs ital némán
vigyél
el innen talán délre.
Ennyi
most a város
helyijárat
zökkenők
és
az éjszakai lények sóhajai
dőlnek
a fáknak a hátnak
megrepesztik
a csontokat.
Semmi
csak hallgass míg
koszos
cipők fűzői tekergőznek
lassú
csillagok pukkannak szét
telihold
ragad az ablakomra
a
nyála ezüsttel sodorja meg elfüstölő álmomat.
Szóval
ez szól most bennem rólad
félszoba
félálom és apró hasadások
két
lélegzet között elsötétülő Tv-k
lemerült
telefonok szürkéje az ami
tart
még hosszú sorokban hangok (neved).