Nagy Gabriella: Nem segít az élet

Csak egy nap a világ már,
s mögötted állva,
vigyázva a láthatatlanságra,
suttogva kérdezek.

Körbefogó szellemvilág
védelmezőn simítja lényed,
s üzenetet küldve a messzeségbe,
válasszal édesget.

Kitártad karod ölelést keresve,
a várt jel lett minden élt perced értelme,
és csak ez adott reményt a folytatásra.

Nem akartam látni
vergődő testedben raboskodó lelked kínjait,
s fuldokolni könnyeidben,
ez a világ elveszett neked.

Csak bolyongsz, szinte suhanva a föld felett,
reményed egy eljövendő élet maradt,
és örök keresés, lelket, alteregót s látszatot.