Nagy Gabriella: Mosolygó hold

Tábort verve, távol mindenkitől
nincs magányom s bánatom se.
Estelente az égi csodák mutatnak színes előadást,
s a csillagok közt futkosnak a gondolatok.

Fényem a hold, mely mosolyogva csipked,
s az esőcseppeket gyémánt fényben görgeti arcomon.
Nekem zenélnek a hajnali neszek is, ahogy ébred a természet,
és suttog a széllel a lomb.

Apró éji bogarak még kopott fénnyel kergetőznek,
s lágyan suhanva egy kis denevér is hazafelé tér,
nappalba fordulva a nap rám ragyog,
s hűvös arcomra mosolyt rajzolva indítja új napom.