Molnár Dávid: [A fény a szembe úgy merül...]
2022.07.07
"Mert most tükör által homályosan látunk"
(Pál, 1Korinthus 13:12)
A fény a szembe úgy merül,
mint hajótörés után.
Fulladoznak a formák.
Foszlósdit játszanak a szálak.
Azt hiszem, hogy nappal.
Azt hiszem, hogy éjszaka.
A hús elbábozza rothadását.
Itt puszta reflex minden eltervezett tett.
A legyek és darazsak hömpölye
hiteget, míg fölillan a dögről;
a megállók beteg lábú galambjai,
a maguk elé nézők, a motyogók,
a türelmetlenek rutinjai mögött
milyen szavak, milyen lobbanás?
És hol lett a szó valami más,
mint a lobbanás?
Azt hiszem, hogy a fönti vizek.
Azt hiszem, hogy a lenti vizek.
Hol különült el a kő és az ugatás?
Hol vált el a csók és a terbium?
Hol szakadt külön morgás és barázda?