Kovács Iván: Tükör által homályosan

Tükör által homályosan
nézzük a zavaros világot,
de ezredek végtelen folyamán
volt ki igazán szépet látott?

A fejlődés határtalan,
és a tudásunk gyarapodik,
de hány ember néz saját szívébe,
hol a szeretet uralkodik?

Csak tékozló fiúk vagyunk,
kik örökké útban vannak haza,
ám a saját mulasztásunk által
sötétedik a zord éjszaka.

Kié már tudás, s akarat,
fűzze hozzá a szeretetet,
s látja, ezek tiszta fényeivel
érheti el a mennyeket.

Csak a szeretet nyitja meg
homályos és kisírt szemünk.
Végül így érkezhetünk el oda,
hol vár reánk ősi kezdetünk.