Kovács Bence: Tájékoztató

Kas az orra alatt dúdolt egy dalocskát amit még az anyja tanított neki. Mindig így hűtötte le idegeit, amikor egy olyan helyre ment be, ahol még nem járt. Most se volt másképp.
A mohával benőtt romok között egy nyílást talált, ami első ránézésre semmi jóval nem kecsegtetett. Bár, aki már egy ideje járta a vidéket, megtanulta, hogy érdemes kockáztatni, ha hosszú távon életben akar maradni. Ezért szinte mindent meg kellett vizsgálni, akár a legnagyobb kockázatot vállalva.
Sok zsebes nadrágjából, egyszerű, dinamós lámpát vett elő. Megtekerte párszor a kurblit és amikor a kis tárgy világítani kezdett, a mellkasára csatolta azt. Vett egy nagy levegőt és el kezdett ereszkedni a sötét semmibe.

".. Hejj élet, be gyöngy élet,
Ennél szebb sem lehet!
Csak az jöjjön katonának,
Aki ilyet szeret. "

Csak annyira volt hangos hogy még éppen hallja saját magát. Minden rezdülés, minden apró nesz utalás lehetett arról mi várja odalent. Viszont a kapkodás, a hirtelen, nem átgondolt cselekvés még jobban kiszolgáltathatta és emiatt fontos volt visszafogni a szorongását.
A bakancsa nem sokára talajt ért. Sima felületű, egyenletes kövezet. Ritka az errefelé.
Csend. Sötét. Csak a kis lámpa adta fény, ami Kas közvetlen környezetét világítja meg. Óvatosan tovább lépett. Lépése nem visszhangzott, és amikor eldobta a zsebében pihenő kavicsok egyikét, feltűnt neki, hogy szinte tompán hallja becsapódást. Kis tér. Talán egy pince. Így se árt az óvatosság.
Kis idő után megszokta szeme a sötétet. A nyíláshoz képest betájolta magát és elindult egy irányba. Nem sokára előretartott keze szilárd betonfalba ütközött. Durván megmunkált, masszív, szürke tömb. Ahogy elfordult, fémpolcsoron csillant meg a lámpa fénye. Bingó! Megörült, a tartószerkezetek azért épültek hogy tartsanak valamit és ez akár olyan dolog is lehetett, amiért képes volt kockáztatni. Viszont ahogy közelebb húzódott a szerkezethez csalódnia kellett. A polcok csak az évek óta rájuk rakódott port tartották. Ellépett egyet hátra hogy az egészet egyben lássa és ekkor pillantotta meg a hullát.
Hatalmasat ugrott, a szíve a dupláján kezdett el dolgozni. Előretartotta karmos botját, és ráirányította a fényt a holttestre. Kas nem volt kezdő. Egész életében találkozott a kiüresedett porhüvelyekkel, így hamar elfogadta a test bomlását. Viszont amikor meglátta a rá vicsorgó fogakat és üresen tátongó szemüregeket, egyből sűrűbbnek tűnt a sötétség. Még kalapáló szívvel egy másik tanult szöveg jutott eszébe.

"Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok."

Mire végig mondta, lenyugodott. A polcsor egy sarokban állt. A hulla a polc előtt üldögélt. Hátát a falnak támasztva, fejével a legközelebbi polcra borulva.
Kas közelebb lépett hozzá és megvizsgálta a testet. Bőre megfeketedett már, szemei a régmúltba tűntek. Ruháit már csak gúnyból lehetett annak hívni. Évtizedek óta lehet már itt. Külsérelmi nyomok nem voltak rajta. Nem dulakodott, egyszerűen talán csak elaludt örökre.
Ahogy a fénycsóvát egyre lejjebb engedte a halott fejtől, Kas észrevette, hogy összeaszódott kezei a mellkasához szorítanak valamit. Rápillantott a félrefordult fejre és mintha engedélyt kérne, kivárt egy pillanatig. A halottnak nem volt kifogása, így Kas finoman lehántotta az ujjait a szögletes tárgyról. Ritkán látott ilyet, de tudta mi lehet az. Egy doboz forma, az öregek régen mappának hívták. Gumírozása rég elengedett, így könnyen felhajthatta a kemény, fedelet.
Örömében majdnem kiejtette a kezéből. A mappában egy papírköteg és egy lapos, üvegből és fémből összeállított szerkezet került elő. A papír érték. Fene nagy jutalmat kap érte ha vissza viszi a táborba. Alighanem ez egy könyv! Évek óta senki nem talált könyvet és az utolsók is -az öregek szerint- fabatkát sem értek tartalmilag. Viszont annál könnyebben lehetett belőlük tüzet rakni. Kas belelapozott és megcsapta a könyv illata. Az a semmihez sem hasonlítható illat, amit először anyja mutatott meg neki, amikor régen felolvasott a fiúnak. Ezért megérte ide lejönni!

A fém szerkezet, alighanem egy mobil, vagy ájped, vagy valami hasonló régi kori kütyü lehetett. Nem sokat ért, Kas soha nem látott működő képesen egy ilyet se, alig-alig hitte el a régi világ után vágyakozók meséit, arról hogy elvileg mindeninek volt ilyen. Nem is foglalkozott vele különösebben, de úgy volt vele, hogy megtartja. Leengedte a hátizsákját hogy gondosan elrakja a könyvet, és amikor már a fémkütyüt is beleejtette, az hirtelen felviláglott. Kas úgy meglepődött, hogy a táska is kiesett a kezéből. A masszív vászon tompán puffant a helységben és a kütyü egyre csak ontotta a fényt. Olyan erős volt, hogy betöltötte Kas körül a teret, a kis lámpácska a mellén, szerény kis próbálkozásnak hatott ahhoz képest. Kas visszanézett a hullára, mintha tanácsot kérne, hogy most akkor mit is kellene csinálnia, de az csak vigyorgott sárga fogaival.
Kas visszanézett a jelenésre és észrevette, a nagy fényességben az üveglapon vibrál valami. Kíváncsisága legyőzte az óvatosságát és újra kézbe vette a tárgyat. A képernyőn - ja, valami ilyesmi... - betűk alatt egy kis nyilacska tűnt el és tűnt fel három másodpercenként. Kas jól ismerte a betűket, azon kevesek közé tartozott, akik az öregeken kívül tudták mire valók és hogyan értelmezzék őket.
- Tooo... vábbb. Tovább! - olvasta Kas és feltette magának a kérdést, hogy "mit tovább"? Megkérdezte a hullát is, aki mintha még jobban vigyorgott volna Kas ügyetlenségén. A nyilacska kitartóan villogott, szinte már hívogatta magához. A kütyün nem voltak gombok, semmi ami irányt adott volna ahhoz, hogy mit kellene tennie. Hirtelen ötlettől vezérelve, piszkos mutatóujjával rákoppintott a nyílra. A kép megváltozott és a TOVÁBB felirat a nyíllal elenyészett. Helyette újabb szavak körvonalazódtak és egy lágy dallam ütötte meg Kas fülét. Nem volt ideje végig olvasni, mert az újonnan kirajzolódott betűk is hamar eltűntek. Addig jutott hogy "MAG pro..."
Ezúttal viszont nem betűk jelentek meg. Kas fényképet látott, ami hirtelen tűélesen kirajzolódott. Egy férfi nézett a valaha volt kamerába és Kas megdöbbenésére megmozdult. "Ez egy videó!"
Izgalmában majdnem összeroppantotta a képernyőt. Soha nem látott ilyet, csak az esti, tábortűzi meséknél halott ilyesmiről. De nem csak hogy megmozdult, hanem el kezdett beszélni!
-Üdvözlöm! - Kas zavarában éppen kipréselt volna magából egy szolid "Helló"-t, de a férfi vagy nem vette észre Kast, vagy nem érdekelte őt, mert tovább beszélt.

- Ön a MAG projekt tájékoztató videóját látja. - Ez nem lát engem!- villant be Kasnak. A férfi nem volt neki ismerős. Nem is hasonlított senkire akivel valaha találkozott. Ingben volt, ami olyan tisztának hatott, mintha csak most találták volna meg a romok alatt becsomagolva. Erős fény világította meg az arcát, egészen biztosan valami hasonlóból kaphatta, mint amit éppen Kas a kezében tartott. Nem természetes fény, vonta le a következtetést. Gondolatait egy rövid, harsány sípolás szakította félbe.
- ... vagyok, a MAG projekt vezető kutatója. Ez az alkalmazás segít Önnek, hogy feladatáról minél pontosabb tájékoztatást kapjon és azt a lehető legcélszerűbben végezhesse. A videó interaktív, így adott pontokon lehetőséget kap, hogy részletesebb útmutatóinkból tájékozódhasson.
Kas nem értett minden szót, de a lényeg tulajdonképpen egyszerű volt. Feladat, amit valakinek el kell végezni. Sután a hullára sandított. A kutató folytatta:

- A MAG projekt nemzetközi program, aminek célja az emberiség tudásának tárolása és fenntartása. Alkalmazottaink a világ minden pontján azon dolgoznak, hogy az összes írott tudást összegyűjtsék, kategorizálják és megvizsgálják. Programunk az utolsó pillanatban vette kezdetét, az Összeomlás előtti években.
"Áhhá! Ez a cucc Ö.E., vagyis Összeomlás előtti!"
- Mivel az Összeomlás következményeképpen az összes informatikai szerver megsemmisült, a megmaradt kutatótársainkkal az analóg eszközökre koncentráltuk. Mivel a mai napig nem tudjuk, hogy a krízis meddig tarthat, ezért a célunk még fontosabbá vált. Ön egyike azoknak, akik minden eszközt bevetve arra tették fel életüket, hogy minden leírt emléket felkutassanak és megóvjanak a következő generációknak.
Ebből adódóan Önnek két részből áll a feladata.
Az első és legfontosabb, hogy bármilyen írt szöveget felkutasson, legyen szó akár a legegyszerűbb kézzel írt üzenetről, akár a legfontosabb tárgyakról, mint amilyenek a könyvek. A felkutatandó tárgyakról részletes leírást itt talál. - a kutató a semmibe mutatott jobb kezével, ahol aztán két gomb jelent meg. Nem is folytatta a beszédet, úgy tűnt Kas döntésére vár. Kas lassan kibetűzgette a szavakat amik, a gombokra volt írva. A felsőn "Tovább, a részletes tárgyi felsoroláshoz", míg az alsón, a "Tájékoztató folytatása" mondatok álltak. Nem húzta sokáig a döntést. Ahogy az előbb, ujját hozzáérintette a fényes üveghez, a folytatás gomb felett. A fickó, mintha ez a kis közjáték meg sem történt volna, tovább beszélt.
- Miután a célunk szempontjából értékes tárgyakat talált, fontos hogy azokat a megfelelő körülmények között elraktározza, kategorizálja és megismerje. Nem tudjuk megállapítani, hogy az Ön környezetében az Összeomlás milyen pusztítást végzett, ezért azt javasoljuk, hogy minél több ilyen tárgyat kutasson fel és raktározzon.
Amennyiben a lehetőségeihez mérten, a felhalmozott írásokat megismerte és védelem alá helyzete, feladata a második fázishoz ér.
Ebben szakaszban az Ön feladata a tudás átadására irányul. Szükséges lesz további túlélőket keresnie, akikkel közösséget alkothat. Amennyiben ez lehetséges, koncentráljon a fiatalabb személyek oktatására, úgymint az olvasás elsajátítására, a megkerült elemek tartalmának átadására és a MAG projektben való részvételre. További részletező anyagokat itt talál.
A kutató újra felemelte kezét és most több gomb jelent meg egyszerre. Kas, kibetűzte az elsőt, amin az "Olvasás elsajátításának segédlete" szerepelt, de gyorsan leugrott a legalsóra, ami a tájékoztatást folytatta. A kutató elmosolyodott és mintha megkönnyebbült volna.
- Tisztelt kutatótárs! Nagy örömömre szolgál, hogy szolgálatával hozzájárul értékeink, kultúránk fenntartásához! Ne feledje, munkája gyümölcse, a következő generációkban érik meg, és minden egyes felkutatott tárgyal közelebb visz, egy új, kulturális társadalom kialakulásához. A MAG projekt összes vezetője, kutatója és munkatársa nevében, köszönöm munkáját! Egészséges, hosszú életet és sikeres munkát kívánok! - A kutató környezete elsötétült és újra felvillant a videó elején látott felirat, amit Kas most már könnyen el tudott olvasni: MAG projekt. Aztán a kép elsötétült és olyan némává vált, mint amikor Kas megtalálta a halott kezekben. A helység újra csendessé és sötétté vált, az elhangzott szavak még ott ólálkodtak a betonfalak között. Kas újra elhúzta a kezét az üvegen, amitől az ismerős TOVÁBB felirat a nyilacskával kirajzolódott. Újra meghallgatta a kutató beszédét és végig próbálta a gombok adta lehetőségeket. A felsorolások és részletek több órányi anyagot tartalmaztak és Kas végig böngészte mindegyiket.
Egy új fajta érzés kerítette hatalmába. Sivár, romok között töltött élete, a túlélés mindennapi gondjain felül új célt kapott. Ahogy elhitte magáról, hogy képes a feladatokat úgy véghez vinni ahogy a videón mondták, tudta mit hogyan fog csinálni ezután.
Amikor a kis fénylő lapocskát végleg hagyta kikapcsolni, újra ránézett a halottra. Az, immáron nem vigyorgott csúfondárosan, sokkal inkább tűnt egy hosszú nap után megfáradt vándornak. Kas az alkonyi fényben a felszínre hozta holtestet és amilyen gyorsan tudta elföldelte a halottat. A halott kollégáját, ahogy magában hívni kezdte. A Nap utolsó sugarait kihasználva lemászott megtalált kincseiért. A fénytáblát elrakta, viszont a könyvet még áhítattal lapozgatta. A borítóján két szó szerepelt.
Távolodóban tőletek.
Kas nem értette, de tudta, van még ideje rájönni mit jelentenek ezek a szavak. Ez volt az első könyv amit megtalált és amit feltett a fémpolcokra.
Hazafelé menet a táborban már csak a jó kedve miatt dudorászott. Így szólt valahogy:

"...Jöjj, ó jöjj ide, édes párom,
Nótánk hangja ma messze szálljon,
Oly szép így ez az élet!"