Kalocsa Zsuzsa: Őrzöm a percet

Velem az emlék, boldogság érzet,
őrzi a végtelen, lelkem megnyugszik,
mert a szerelmed soha el nem múlik,
csendben követnek az álomképek.

Felvillanó képek, halk lélegzet
hallom még ma is a távolból hangod,
s várom hogy jöjj, mert oly egyedül vagyok,
szívemben a múlt dalai zengnek.

Elsiratott évek vissza nem térnek,
feledni oly nehéz, fényképed nézem.
Megköszönöm most, hogy voltál nekem,

érzés nem szűnik, őrzöm a percet.
Vágyak, sóhajok átvirrasztott éjen,
az ég nem ad vissza, nincs már reményem