Iochom Zsolt: cipők, gyertyák, rózsák

Duna-parton

elveszett a levél. búcsú nélkül
tört rám a magány. tövise szúr
rózsád rozsda már. csendes otthon
lélek zugában fekete szemű éjszakán
velünk hullámzik az ősz
gyönyörű teher. szemed emléke
a verőfényben suttogom
ne félj - élni kell néha,
ha halni muszáj. gyalog jutsz el
a mennyországba
kóró-magány múltad a ma emlékezete
halálra ítélt életek kiket elnyelt a víztükre.
szemedben keresem a holnapot

− tükör által homályosan −
s tovább adom mit kaphatok:
mert élni jó, élni kell,
mert élni érdemes!