Ilisicsné Császár Rita: Összetörnék minden tükröt…

Összetörnék minden tükröt,
Hogy ne lássam benne magam.
Az szerezne kis örömöt,
Ha nem volna semmi rajtam,
Semmi, mi kivetnivaló -
Ne legyek süllyedő hajó.
Tükör nélkül jobban élni,
Külsőmmel nem törődni,
Csak meglátni a belső jót,
Az igazságot, a valót.
Összetörnék minden tükröt,
Hogy ne lássam az ördögöt,
Aki utat tör magának,
Kinek fontosabb a látszat,
Mint a szívem és a lelkem,
De én most már nem szégyellem,
Hogy külsőleg milyen vagyok,
Csak jó szív az, mit akarok.
De azért mégis pörölök,
S összetörnék minden tükröt,
Hogy ne lássam bennük magam,
S lehessek teljesen józan.
Milyen hiú is az ember,
Kívánsága, mint a tenger.
Mindig szebb szeretne lenni,
Mint mit isten rendelt neki.
Mondj igazat, s törik fejed,
Mások bűne, mért megijeszt?
De én azért még pörölök,
S összetörnék minden tükröt.
Mert mi a foncsorozott üveg,
Csak fizika és gyermeteg.
Ha végleg felnőtt az ember,
Csakis a másik szemében
Tudja meglátni önmagát,
Szépségét és önnön javát.