Ilisicsné Császár Rita: A tükör

Álmomban tükrökkel alszom,
S bíbor rózsákkal álmodom.
Tükör által látom éltem,
Hideg közönnyel remélem,
Hogy mindig igazat mutat,
És talán sohasem untat.
Összevesztem a tükrömmel,
Mert mindig csak csúnyát mutat.
Ezüst vizén nem úszhatok,
Én egy igaz lélek vagyok.
Hol van, ki összerakja a
Széttört tükörcserepeket?
Hol van, ki felvidítja a
Búbánatos szívemet?
Ha nem nézek beléd, tükör,
Üres vagy, menthetetlenül.
Ugye tükör, emlékezel,
Amikor még ifjú voltam,
Ugye tükör, emlékezel,
Mert az én szívem megdobban.
Mikor még félve vetkeztem,
S azt lestem, szépül-e testem.
Most sötétlő fürtjeimben
Már deres szálak fénylenek...
Mélyén meglátom lelkemet,
Emlékezek, emlékezek...
Üres, üvegszemével bámul
Rám a csillámló ezüsttükör,
És a múlt lassacskán feltárul,
Azt hiszem, ez egy ördögi kör.
Világít egymaga a tükör,
Ha nincs, aki jól belenézzen.
Tolvaj évek elvitték tőlem
A kiérdemelt szépségemet.
A tükör! Áldott, vagy átkozott,
De reám mindig csak bajt hozott.
Mégis megbékülök veled, szentem,
Csak ráncokat ne mutass nekem.