Godaish Martin Péter: Teljesség

Álmosan nyújtózkodik még szűk környezetem,
a virágos kertemben köszöntöm a mai lehetőségeket
Hamar életre kelt eddig szunnyadó, ábrándos képzeletem.
Szépen éneklő madarak játszadoznak fejem felett,
kellemesen simogató szellő követi tekintetem.
A Nap sugarai hamarosan mind engem keresnek.

Nem számít, hogy mit gondol az izgága világ.
Lehalkítom a zűrzavar legfőbb forrását,
Kikerülöm a notórius csábítások mély szakadékát.
Elengedtem a múlt keserű csalódását.
Szorgos hangyaként figyelem saját homokórám.
A fénylő csillagokat figyelve a legsötétebb éjszakán.

Üres zsebekkel, emelt fővel járom a segítők csendes útját.
Figyelmem és törődésem osztogatom szeretet gyanánt.
Bátorkodom bearanyozni embertársaim egy-egy napját.
Váratlan ajándék teljesítette ki életem irányát.
Amikor először kinyitotta szemeit a fürtös kislány,
megtapasztaltam életem legnagyobb csodáját.

Valóságos képpé formálódott az idilli gondolat,
hogy apának szólít majd ez a tüneményes kisbaba.
Hatalmas szárnyaim nőttek egy pillanat alatt.
Szálltam, egyre csak szálltam ismeretlen magasságokba.
Hirtelen a felhők között találtam önmagamat.
Szemem elé tárult a Föld csodájának áradata.

Egy apró cseppjét adom át boldogságomnak,
eme szeretet himnuszomat ajánlom olvasómnak.