Fehér Zsolt Attila: Néha

Néha magányomban úsznak a percek,
Néha összetörik egy pillanat,
Néha, csak jól kinevetnek,
Néha meg mind visszahat.

Néha a tükör sem beszédes,
Néha nem is látom önmagam.
Néha, még ő is szeszélyes,
Néha a gúny - számtalan.

Néha a világ is néma,
Néha, mint a harsona,
Néha a fele sem tréfa,
Néha lesújt a pallosa.

Néha, csak szárnyal a gondolat,
Néha csend van idebenn,
Néha terelgeti sorsomat,
Néha teljesen idegen.

Néha érzem, hogy vágysz rám,
Néha, elhal a mámor,
Néha én nézlek gyáván,
Néha meg szívem lángol.

Néha legyőz a rút magány,
Néha kapok szép perceket,
Néha majd belehalok talán,
Néha megjárom a mennyeket.