Fábián Krisztina: Valaki
A falu közepén álló pici élelmiszerboltban kezdődött. Kis Géza elgondolkodva araszolt a sorok közt. A piperecikkek polca előtt megállva előbb elszörnyedt, majd iszonyú haragra gerjedt. Kedvenc szappanjának csak a hűlt helyét találta. Azonnal a közelben lábatlankodó eladókisasszonyhoz fordult, aki megmutatta a keresett áru új helyét a vásárlónak, miközben kedves hangon próbálta megnyugtatni őt. Ám Géza ahelyett, hogy örült volna a meglelt tisztálkodószernek, még dühösebb lett. A boltvezetővel akart beszélni. Szalajtották hát az eladótanoncot az irodába a főnökhöz, akinek homlokán a vásárló nevének hallatán gondterhelt ráncok kezdtek őrült táncba. Attól tartott, hogy ő lehet Kis, egy s-sel a nevében, aki annak a bizonyos befolyásos személynek az unokaöccse. Kilépve az eladótérbe mosolyt erőltetett arcára. Türelmesen végighallgatta az elégedetlenkedő vásárló panaszát, majd nyomban visszahelyeztette a szappanokat eredeti helyükre.
Azonban ez még csak a kezdet volt. Kis Géza hamarosan süteményre éhezett, ezért betért a közeli cukrászdába. Ám mielőtt a süteményes pultig juthatott volna, szembe találta magát egy újabb bosszantó problémával: a bejárati ajtó balról nyílt. Mázlija volt, a pult mögött éppen a cukrászda tulajdonosa állt, így azonnal közölhette vele az ajtó nyílási irányával kapcsolatos gondját. A cukrász már éppen el akarta küldeni Gézát melegebb éghajlatra, ám szerencséjére az élelmiszerbolt vezetője abban a pillanatban lépett az üzletbe, hogy tortát rendeljen kislánya születésnapjára. Így a boltvezető, Géza idegesen sietős távozása után, négyszemközt világosíthatta fel a cukrászt a panaszt tévő személyével és összeköttetéseivel kapcsolatosan. A tulajdonos egy pillanatig sem tétovázott, bezárta üzletét és az építők boltja elé hajtott, hogy megrendelje üzlete jövőbeni jobbra nyíló ajtaját. A kocsiból kiszállva hangos perpatvar fogadta, amelynek közepén Kis Géza ágaskodott. Erőteljes hangnemben adta tudtára a telefonon odarángatott, ügyben illetékes embernek, hogy az üzlet előtti parkolóhelyek kialakítása szánalmas és tarthatatlan, de legalábbis minden logikát nélkülöz. Mielőtt a hivatalos személy meggondolatlanul cselekedett volna, kihasználva Kis Géza további szónoklatát a cukrász észrevétlenül félrehívta őt és tájékoztatta, hogy mekkora hibát követ el, amennyiben ellenkezik a magas rangú személy rokonával. A hallottaktól az illetékes előbb lesápadt, majd azon nyomban a falu első emberéhez járult a probléma megoldását sürgetve. Közben nem felejtette el tájékoztatni feljebbvalóját arról is, mit tudott meg a kritikus személy kilétét illetően.
A hivatalban futótűzként terjedt el Kis Géza neve, mintha csak tudták volna, hogy hamarosan személyesen is találkozni fognak vele. Ő pedig valóban nem állt le. Panaszt tett a hivatalban a Kismaraton utca nem párhuzamos házai ügyében, ezután pedig kérdőre vonta a jelen lévőket, vajon gondoltak-e már arra, hogy a repülő hol tud itt leszállni, amikor a faluba érkezik. Hamar kiderült, hogy az emberek, bizony, erre még sosem gondoltak. Ám úgy vélték, míg a Kismaraton utca házait csak-csak le tudják bontani és egy párhuzamos mentén újjáépíteni, de a repülőtér létrehozása önerőből már nem fog menni. Küldöttség indult hát a megyeházára segítségért.
Senki sem vette észre, hogy segítségre leginkább Kis Gézának lenne szüksége. Két héttel ezelőtt egy kávéillatú reggelen komótosan összepakolt, pizsamáját az ágyára dobva belebújt utcai ruhájába, majd titokban távozott a nagyváros pszichiátriájáról.