Dombi Dániel: Elmúlt idők emléke

Amióta először megláttam,
csak arra a lányra vágytam.

Délután, a platán fák alatt,
még a szó is elakadt.

Rám nézett fátyolos tekintettel,
hozzám simult remegő testtel.

Innen már nincs visszaút,
ne érjen véget ez a sétaút.

Ez a szempár megőrjít,
ez az illat megrészegít.

Ne menj még el, maradj kérlek,
egy utolsó csókot hadd kérjek.

Nem tart már sokáig az álom,
rá gondolok magányos éjszakákon.