Csorba Viktória: Tánc

Újra tajtékzik a Föld és az Ég,
És mi tudjuk,
Nincsen béke még.
Kettős az akarat,
Neve csak a harag,
S jót nem szül a téboly:
Az epét rágja a lélekmoly.
Otthontalan lelkek
Keringőjét járjuk,
Közben reménykedve
A nagy csodát várjuk.
Itt-ott néha előtör
Egy-egy reménysugár,
De elsöpri azt is
A haragos ár.
S táncolunk tovább,
Keressük a ritmust,
Az ismerős ütemet.
Meg sem halljuk, hogy a zenéből,
A dallamból
Érkezik az üzenet,
Mely hirdeti a csendet,
Újra a békés rendet.
Nem, mi még a káosz parkettáján
Tipegünk mind,
Míg a felhők gyülekeznek
Távol, odakint.