Barcsi Antal: Rózsák védelme

Antoine de Saint Exupery emlékének

A szolgálati házam előtti területre elképzeltem egy kicsiny rózsakertet. Szerettem a rózsákat, de nem értettem hozzájuk. "Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat"- olvastam egykor Exuperytől. Időt szántam hát rá, és egy szakkönyvből megtanultam, mi a fontos a rózsáknak. És ahol csak szép rózsát láttam, megkérdeztem a gazdákat: mi a rózsáik titka? Mind tudott abból valamit, amit a szakkönyv is tudott. Mégsem tudtak sok fontosat. És nem emlékeztek Exuperyre. Azok sem jól, akik már olvasták. Ezek csak rózsák, olyanok, mint a többi rózsa, mondták, és nem éreztem szavaikban a törődést. Csakis attól nem lesz valaki jó rózsakertész, mert rózsák között dolgozik. Igyekeztem a céljaimhoz mérten előkészülni. Volt ásóm, gereblyém, metszőollóm, permetezőm. Vettem vegyszereket, katalógusokat. És megrendeltem háromféle rózsát. Emlékszem, Mr. Abraham Lincoln, ez volt a vörös rózsafajta neve.

Kimértem a helyüket, ahová a rózsák kerülnek. Mindegyik pontnál leástam, közel méteres mélységig fellazítva, érett trágyával dúsítva a talajt. Aki arra járt, falusi ember, jószomszéd, megkérdezte: Fákat ültetek? Hogy rózsákat?! Mind kinevetett, kioktatott: annak elég két ásónyomnyi munka. Én azonban azt olvastam: amilyen mélyre tud nyújtózni a rózsám gyökere, olyan magasan fognak pompázni majd a virágai is.

Én tudatosan készültem arra, hogy magasak legyenek a rózsabokraim. A gyökerek úgy süllyedjenek az ideális mélységig, hogy ne hajoljanak vissza: tudjanak tavasszal lendületesen lefelé törni, a tápanyag felé. A már elültetett rózsatövekre földet húztam. A fagyok elmúltáig időt kell adni ahhoz, hogy az új talajban megkapaszkodjanak. Vannak időszakok, amikor a dolgaik megélése, a belső fejlődésük és megerősödésük érdekében békén kell hagyni a rózsákat. Időre van szükségük ahhoz, hogy egy új környezethez alkalmazkodjanak.

Tavasszal kikapáltam mellőlük a gyomokat. Védelmet adtam nekik a levéltetvek, a talajban lakó férgek ellen. Vigyáztam, hogy kemikáliákat csak a szükséges mértékben használjak. Naponta megnéztem őket, engedtem, hadd hozzák erős, életteli hajtásaikat. De csak az alapágak külső oldalán. Befelé nem nőhet az ág,a rossz hajtások időben, finom mozdulattal könnyedén ledörzsölhetők. És a tövek hatalmas szárakat hoztak, pompázatos virágokkal.
A szárak metszésével alakra formáltam a bokrokat. Ha jól metszel, használsz a rózsának. Egy felfelé fordított tenyér erős ujjaiként tartották az első ágak a belőlük kifelé törő újabb, élettel teli hajtásokat. A második nyár végén már nem volt, aki ne állt volna meg egy percre legalább a pompás, illatozó rózsabokrokat csodálva.

Az ötödik nyáron visszaköltöztünk a faluból a városba. A költözködés előtti napon az iskola új, fiatal tanára keresett fel azzal, hogy adjam oda neki a rózsákat. De hiszen ezek a rózsák itt vannak otthon! Új házas vagyok, és a feleségem ezeket a rózsákat szeretné a házunk elé, mondta a barátom. Miért nem neveltek ilyeneket? Megadom a szakkönyv címét, odaadom a katalógust, elmondom a titkot... De nekik csak a kész rózsák kellettek. Felásatták sietve, 30-40 centis gyökércsonkokat hagyva, és elvitték az új helyükre, mindet. Azóta nem láttam a rózsákat. De sose fogom őket elfelejteni.