Baranyi Imre: Esti varázs

Gyúlnak a fények az esti homályban,
langy mosolyán kel az égen a Hold,
nézi, amint a folyó viszi lágyan
csónakomat lefelé, s ami volt
elpihen erre a napra szelíden,
nyugszik a lárma a kertek alatt,
indul a csillagos ég köpenyében
éji körútra, magára maradt.

Nincs vele más csak az álom ez órán,
nagy kupolája alatt ül a csend,
hajtja előre a nagymutatóját
lenge időnek a szél idelent,
alszik az élet a rüggyel az ágon,
ring, belebódul az éjbe puhán,
csónakomat kikötöttem a parton,
indulok én is az álmom után.