Andrássy László: Tükör által homályosan
2022.06.02
Húsz éves, ha
voltam talán
Ifjúságom bővér
árján
Nagyanyám hűs
verandáján
Két szemem izzó
parázsán
Csillant a nap
bíbor fénye
Éppen néztem a
tükörbe
Tükörképem csalfa
lénye
Hunyorogva lesett
körbe
Sötétvörös
félhomályban
Tükörkép
bámulatában
Fogyó idő
múlásában
Ifjúságom
viharában
Pillanatra megállt
idő
Eggyé vált múlt,
jelen, jövő
De utána gyosran
ölő
Múlandóság lépett elő
Elmém talán fel
sem fogta
Testem zihált
megint, újra
De a szívem mélye,
bugyra
Csak leállt egy
pillanatra
Egy pillanat, nem
létező
Hiszen tán csak
gondolat ő
Mégis eme halott
idő
Kristálytisztán vetül
elő
Majd harminc év
távlatában
Sok száz gondolat
árjában
Tükör által
homályosan
Tisztul le a lét,
komoran
Komoran ám, de nem
fájón
Egyenesen, de nem
vádlón
Pillant fel fiatal
alakom
Hangja tiszta,
bősz, monoton
A világ mit élsz,
állandó
Az ember mind
álmodozó
De önmagad kell,
hogy légy, ó(h)
Így vagy örök, más
múlandó !