A. M. Summer: Nem tudom feledni

Még ma is rám mosolyogsz egy régi fényképről,
bánatos fejemet az ég felé emelem,
hogy lássam felhőkben megelevenedő
pirospozsgás arcodat, barna szemedet.

Távozásod okát én még mindig kutatom,
nem tudom elfogadni, élhetnél szabadon.
Hisz te is szeretted az életet; fel nem foghatom,
miért lett vége ilyen szemtelenül fiatalon.

Az angyalok az égben biztosan vigyáznak terád,
finom kávéval ébresztenek minden nap hajnalán.
Kortyolgatva magadba szívod isteni illatát,
meg is értem, ha nem vágysz erre a földre vissza már.

Ama távoli napon úgy is újra találkozunk,
addig is tarts ki, aztán ismét sokat poénkodunk,
azon, ami volt és ami lehetett volna még,
hogyha nem ragad el tőlem olyan hamar az ég.